A szentírások      Tanulmányi segédletek  | Keresés  | Beállítások  | Megjelölt  | Súgó  | Magyar 
Nyomtatás   < Előző  Következő >
MÓZIÁS KÖNYVE
1. FEJEZET
  4 Mert nem lett volna lehetséges, hogy atyánk, Lehi mindezen dolgokra vissza tudjon emlékezni, hogy megtanítsa azokat a gyermekeinek, hacsak nem e lemezek segítségével; mert őt megtanították az aEgyiptomiak nyelvére, el tudta tehát olvasni ezeket a bevéséseket, és meg tudta tanítani a gyermekeinek, hogy ezáltal ők is megtaníthassák azokat a gyermekeiknek, és így betöltsék Isten parancsolatait, méghozzá egészen mostanáig.

Lábjegyzetek
4a
JST 1:64.
  64 „New York városába mentem, és az írásjeleket, amelyek lefordítására sor került, valamint azok fordítását megmutattam Charles Anthon professzornak, egy olyan úriembernek, aki híres volt a nyelvészetben elért eredményeiről. Anthon professzor kijelentette, hogy a fordítás helyes, sőt jobb, mint bármely egyiptomi nyelvből való fordítás, amit addig látott. Aztán megmutattam neki azokat, amelyek lefordítására még nem került sor, és ő azt mondta, hogy ezek egyiptomi, káldeai, asszír és arab írásjelek; és azt mondta, hogy valódiak. Adott nekem egy bizonyítványt, bizonyítva Palmyra népének, hogy ezek valódi írásjelek, és azoknak a fordítása, amelyek lefordítására sor került, helyes. Elvettem és zsebre raktam a bizonyítványt. Éppen elmenőben voltam a házból, amikor Anthon úr visszahívott és megkérdezte, honnan tudta a fiatalember, hogy aranylemezek vannak ott, ahol rájuk talált. Azt válaszoltam, hogy Isten egy angyala nyilatkoztatta ki neki.