48 És lőn, hogy Énók a ^aFöldre tekintett; és hangot hallott annak belsejéből, mondván: Jaj, jaj nekem, emberek anyjának; sajgok, fáradt vagyok gyermekeim gonoszsága miatt. Mikor ^bpihenek majd meg, és tisztulok meg a ^cszennyességtől, amely belőlem eredt? Mikor szentel meg engem az én Teremtőm, hogy megpihenhessek, és egy ideig igazlelkűség lakhasson színemen?