VÁLOGATÁSOK MÓZES KÖNYVÉBŐL
7. FEJEZET
(1830. december)
48
És lőn, hogy Énók a aFöldre tekintett; és hangot hallott annak belsejéből, mondván: Jaj, jaj nekem, emberek anyjának; sajgok, fáradt vagyok gyermekeim gonoszsága miatt. Mikor majd meg, és tisztulok meg a cszennyességtől, amely belőlem eredt? Mikor szentel meg engem az én Teremtőm, hogy megpihenhessek, és egy ideig igazlelkűség lakhasson színemen?
Lábjegyzetek
|