A szentírások      Tanulmányi segédletek  | Keresés  | Beállítások  | Megjelölt  | Súgó  | Magyar 
Nyomtatás   < Előző  Következő >
VÁLOGATÁSOK MÓZES KÖNYVÉBŐL
4. FEJEZET
(1830. június – október)
  28 És én, az Úristen, azt mondtam Egyszülöttemnek: Íme, az aember olyanná vált, mint egyikünk, hogy bismeri a jót és a gonoszt; és most, nehogy kinyújtsa kezét és az célet fájából is dvegyen, és egyen és örökké éljen,

Lábjegyzetek
28a
1 Móz. 3:22.
b
c
1 Móz. 2:9.
1 Ne. 11:25.
  25 És lőn, hogy láttam, hogy a avasrúd, amelyet atyám látott, Isten szava, amely az bélő vizek forrásához, vagyis az célet fájához vezet; mely vizek Isten szeretetét jelképezik; és azt is láttam, hogy az élet fája Isten szeretetét jelképezi.
Mózes 3:9.
  9 És a földből én, az Úristen, növesztettem minden fát, fizikailag, amely kellemes az ember tekintetének; és az ember láthatta azt. És az is élő lénnyé lett. Mert lelki volt azon a napon, amikor megteremtettem; mert abban a szférában marad, amelyben én, Isten, megteremtettem, igen, méghozzá minden dolgot, amit az ember használatára készítettem; és az ember látta, hogy az jó ételnek. És én, az Úristen, az aélet fáját is elültettem a kert közepébe, valamint a b és a gonosz ismeretének fáját.
d
Alma 42:4–5.
  4 És így látjuk, hogy idő adatott az embernek arra, hogy bűnbánatot tartson, igen, egy apróbatételi idő, idő arra, hogy bűnbánatot tartson és Istent szolgálja.