A szentírások      Tanulmányi segédletek  | Keresés  | Beállítások  | Megjelölt  | Súgó  | Magyar 
Nyomtatás     Következő >
MORÓNI KÖNYVE
7. FEJEZET
  1 És most én, Moróni, leírok még egy keveset atyám, Mormon szavaiból, amelyeket a ahitről, a reményről és a jószívűségről mondott; mert ily módon szólt ő a néphez, amint a zsinagógában tanította őket, melyet a hódolat helyeként építettek.

Lábjegyzetek
1a
1 Kor. 13:1–13.
Ether 12:3–22, 27–37.
  3 Mert reggeltől egészen naplementéig aprédikált, arra buzdítván a népet, hogy higgyenek Istenben, és ennek folytán tartsanak bűnbánatot, különben belpusztulnak, és megmondta nekik, hogy chit által teljesedik be minden dolog –
Moró. 8:14.
  14 Íme, azt mondom neked, hogy aki úgy gondolja, hogy a kisgyermekeknek szükségük van keresztelésre, az a keserűség gubacsában és a gonoszság kötelékeiben van; mert nincs sem ahite, sem reménye, és jószívűség sincs benne; ki lesz tehát vágva, míg így gondolkozik, és pokolra kell jutnia.
Moró. 10:20–23.
  20 Kell tehát, hogy legyen ahit; és ha hitnek, akkor reménynek is kell lennie; és ha reménységnek, akkor jószívűségnek is kell lennie.