1 ÉS most én, ^aMormon, ^bfeljegyzést készítek azon dolgokról, melyeket láttam is és hallottam is, és ezt Mormon könyvének nevezem.

  2 És mintegy abban az időben, amikor ^aAmmáron a feljegyzéseket az Úrnak elrejtette, eljött hozzám (én akkor mintegy tíz éves korban voltam, és kezdtem népem tudományában valamelyest ^btanult lenni), és ezt mondta nekem Ammáron: Úgy látom, megfontolt gyermek vagy, és gyors megfigyelő;

  3 Szeretném tehát, hogy amikor mintegy huszonnégy éves leszel, visszaemlékeznél azokra a dolgokra, melyeket megfigyeltél ezen népet illetően; és amikor ezen korba érsz, menj el Antum földjére, egy olyan dombhoz, melyet ^aSimnek fognak nevezni; és ott rejtettem el az Úrnak mind a szent bevéséseket ezen népre vonatkozóan.

  4 És íme, vedd magadhoz ^aNefi lemezeit, a maradékot azonban hagyd azon a helyen, ahol vannak; és vésd fel Nefi lemezeire mindazokat a dolgokat, amiket e néppel kapcsolatban megfigyeltél.

  5 És én, Mormon, aki ^aNefi leszármazottja vagyok (atyám neve pedig Mormon volt), emlékeztem azokra a dolgokra, melyeket Ammáron megparancsolt nekem.

  6 És lőn, hogy tizenegy éves koromban atyám a déli földre, méghozzá Zarahemla földjére vitt.

  7 Annak a földnek a színét addigra már mindenhol épületek borították, és majdnem olyan sokan voltak az emberek, mint a tenger homokja.

  8 És lőn, hogy ebben az évben háború kezdődött a nefiták, akik a nefitákból és a jákóbitákból és a józsefitákból és a zorámitákból álltak; és ez a háború a nefiták, valamint a lámániták és a lemueliták és az ismáeliták között volt.

  9 Most, a lámánitákat és a lemuelitákat és az ismáelitákat lámánitáknak hívták, a két szembenálló fél tehát a nefiták és a lámániták voltak.

  10 És lőn, hogy a háború Zarahemla határán, a Sidon folyó vizénél kezdődött közöttük.

  11 És lőn, hogy a nefiták összegyűjtött emberei nagyon sokan voltak, annyira, hogy meghaladták a harmincezres számot. És lőn, hogy ugyanebben az évben számos csata volt, melyben a nefiták megverték a lámánitákat és sokakat megöltek közülük.

  12 És lőn, hogy a lámániták felhagytak tervükkel, és béke lett az országban; és mintegy négy éven át maradt még béke, és nem volt vérontás.

  13 A gonoszság azonban szerte az egész vidéken olyannyira elhatalmasodott, hogy az Úr elvitte ^aszeretett tanítványait, és a nép gonoszsága miatt a csodák és a gyógyítás munkája megszűnt.

  14 És gonoszságuk és ^ahitetlenségük miatt nem voltak ^bajándékok az Úrtól, és a ^cSzentlélek sem szállt le senkire.

  15 Engem azonban, amikor tizenöt éves voltam, és valamelyest megfontolt gondolkozású, meglátogatott az Úr, és én megízleltem és megismertem Jézus jóságát.

  16 És nekiláttam, hogy prédikáljak ennek a népnek, de bezáratott a szám, és megtiltatott nekem, hogy prédikáljak nekik; mert íme, szándékosan ^alázadtak fel Istenük ellen; és gonoszságuk miatt a szeretett tanítványok ^belvitettek az országból.

  17 Én azonban köztük maradtam, de szívük keménysége miatt megtiltatott nekem, hogy prédikáljak nekik; és szívük keménysége miatt ^aátkozott volt számukra ez a föld.

  18 És ezek a Gadianton rablók, akik a lámániták között voltak, annyira ellepték az országot, hogy annak lakosai kezdték a földbe rejteni ^akincseiket; és mivel az Úr megátkozta azt a földet, azok csúszósakká váltak, és így többé sem kézben tartani, sem ismét azokat megtartani nem tudták.

  19 És lőn, hogy szemfényvesztések, boszorkányságok és varázslások voltak; és a gonosz hatalma munkálkodott ezen egész föld színén, betöltve Abinádi, valamint a lámánita Sámuel minden szavát.