A szentírások      Tanulmányi segédletek  | Keresés  | Beállítások  | Megjelölt  | Súgó  | Magyar 
Nyomtatás   < Előző
JÁKÓB KÖNYVE
NEFI FIVÉRÉNEK A KÖNYVE
7. FEJEZET
  27 És én, Jákób láttam, hogy nemsokára le kell mennem a síromba; így szóltam tehát aÉnós fiamhoz: Vedd ezeket a lemezeket. És elmondtam neki azon dolgokat, amiket Nefi fivérem bmegparancsolt nekem, és ő a parancsok iránti engedelmességet ígért. És bevégzem írásaimat ezeken a lemezeken, mely írás kevés volt; és búcsút mondok az olvasónak, remélve, hogy sok testvérem olvashatja a szavaimat. Isten veletek, testvérek!

Lábjegyzetek
27a
Énós 1:1.
  1 ÍME, lőn, hogy én, aÉnós, tudván atyámról, hogy bigaz ember volt – mert cmegtanított az ő nyelvére, és az Úr dnevelő tanítása és intelmei szerint – és legyen áldott ezért Istenem neve –
b
Jákób 1:1–4.
  1 MERT íme, lőn, hogy ötvenöt év múlt el attól az időtől fogva, hogy Lehi elhagyta Jeruzsálemet; Nefi tehát aparancsolatot adott nekem, bJákóbnak, a ckis lemezekre vonatkozólag, amelyekre ezek a dolgok fel vannak vésve.