A szentírások      Tanulmányi segédletek  | Keresés  | Beállítások  | Megjelölt  | Súgó  | Magyar 
Nyomtatás   < Előző  Következő >
JÁKÓB KÖNYVE
NEFI FIVÉRÉNEK A KÖNYVE
5. FEJEZET
  47 De mi mást tehettem volna még a kertemért? Ellankasztottam tán a kezemet, hogy nem tápláltam azt? Nem, én tápláltam, és körülástam, és megmetszettem és megtrágyáztam azt; és majdnem egész nap akinyújtottam a kezemet, és közeleg a bvég. És elkeserít, ha ki kell vágnom kertem minden fáját, és a tűzre kell vetnem őket, hogy elégjenek. Ki az, aki megrontotta a kertemet?

Lábjegyzetek
47a
2 Ne. 28:32.
  32 aJaj a nemzsidóknak, mondja a Seregek Ura! Mert annak ellenére, hogy napról napra kinyújtom majd feléjük a karomat, meg fognak tagadni engem; mégis, irgalmas leszek hozzájuk, mondja az Úristen, ha bűnbánatot tartanak és hozzám jönnek; mert bkarom egész nap ki van nyújtva, mondja a Seregek Úristene.
Jákób 6:4.
  4 És mily irgalmas hozzánk a mi Istenünk, mert megemlékezik aIzráel házáról, mind a gyökerekről, mind az ágakról; és bkezét egész nap kinyújtja feléjük; és ők cmerevnyakú és ellentmondó nép; de mindazok, akik nem keményítik meg a szívüket, megszabadulnak Isten királyságában.
b