A lélektest és a fizikai, húsból és csontból való test halál utáni újraegyesülése. A feltámadás után soha többé nem válik el egymástól a lélek és a test, és halhatatlanok leszünk. Mindenki, aki a földre született, fel fog támadni, mert Jézus Krisztus legyőzte a halált (1 Kor. 15:20–22).

Jézus Krisztus volt az első, aki feltámadt ezen a földön (Csel. 26:23; Kol. 1:18; Jel. 1:5). Az Újszövetség bőséges bizonyítékkal szolgál arra, hogy Jézus fizikai testével együtt feltámadt: sírja üres volt, halat és mézet evett, húsból és csontból való teste volt, az emberek megérintették őt, és az angyalok azt mondták, feltámadt (Márk 16:1–6; Luk. 24:1–12, 36–43; Ján. 20:1–18). Az utolsó napi kinyilatkoztatások megerősítik Krisztus és az egész emberiség feltámadásának valóságát (Alma 11:40–45; 40; 3 Ne. 11:1–17; T&Sz 76; Mózes 7:62).

Nem mindenki fog ugyanarra a dicsőségre feltámadni (1 Kor. 15:39–42; T&Sz 76:89–98), és nem mindenki fog ugyanakkor feltámadni (1 Kor. 15:22–23; Alma 40:8; T&Sz 76:64–65, 85). Krisztus feltámadása után sok szent feltámadt (Mát. 27:52). Az igazlelkűek a gonoszok előtt fognak feltámadni, és előjönnek az első feltámadáskor (1 Thess. 4:16); a bűnbánatot nem tartó bűnösök az utolsó feltámadáskor jönnek majd elő (Jel. 20:5–13; T&Sz 76:85).

Bár elpusztul ez a test, mégis testemben látom majd meg Istent, Jób 19:26 (Mózes 5:10). Megnyitom sírjaitokat, és felhozlak titeket, Ezék. 37:12. Megnyíltak a sírok és sok test feltámadt, Mát. 27:52–53 (3 Ne. 23:9). Az Úr feltámadt, Luk. 24:34. A léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van, Luk. 24:39. Én vagyok a feltámadás és az élet, Ján. 11:25. A tizenkét apostol azt tanította, hogy Jézus feltámadt, Csel. 1:21–22 (Csel. 2:32; 3:15; 4:33). Krisztusban mindannyian élővé tétetünk, 1 Kor. 15:1–22. A Krisztusban halottak támadnak fel először, 1 Thess. 4:16. Áldott és szent az, akinek része van az első feltámadásban, Jel. 20:6. Krisztus leteszi életét, és újra felveszi azt, hogy véghezvihesse a halottak feltámadását, 2 Ne. 2:8 (Móziás 13:35; 15:20; Alma 33:22; 40:3; Hél. 14:15). A feltámadás nélkül ki lennénk szolgáltatva a Sátánnak, 2 Ne. 9:6–9. A feltámadás minden emberrel megtörténik, 2 Ne. 9:22. Abinádi tanított az első feltámadásról, Móziás 15:21–26. A gonoszok úgy maradnak, mintha nem lett volna megváltás, csak a halál kötelékei oldódnak meg, Alma 11:41–45. Alma elmagyarázta a lelkek halál és feltámadás közötti állapotát, Alma 40:6, 11–24. Az Úr eljövetelekor előjönnek azok a halottak, akik Krisztusban haltak meg, T&Sz 29:13 (T&Sz 45:45–46; 88:97–98; 133:56). Különösen azokért könnyezzetek, akiknek nincs reményük a dicső feltámadásra, T&Sz 42:45. Akik nem ismertek törvényt, azoknak részük lesz ebben az első feltámadásban, T&Sz 45:54. Feltámadnak a halálból, és azután nem halnak meg, T&Sz 63:49. A halálból való feltámadás a lélek megváltása, T&Sz 88:14–16. A Lélek és az elem, elválaszthatatlanul összekötve, teljességet kap az örömből, T&Sz 93:33. Azoknak az angyaloknak, akik feltámadt személyek, húsból és csontból való testük van, T&Sz 129:1. Bármely intelligencia, amit magunkévá teszünk ebben az életben, velünk ébred a feltámadáskor, T&Sz 130:18–19.