Krisztus igazlelkű követői azon kiválasztottak közé számláltathatnak, akik elnyerik a felmagasztosulás bizonyosságát. Ez az elhívás és kiválasztás bűnbánattal és keresztelkedéssel kezdődik. Akkor válik teljessé, amikor „előre törekedtek, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartotok” (2 Ne. 31:19–20). A szentírások elhívásunk és kiválasztásunk biztossá tételének nevezik ezt a folyamatot (2 Pét. 1:4–11; T&Sz 131:5–6).

Lesztek ti nékem papok királysága, 2 Móz. 19:5–6 (Jel. 1:6). Isten kezdettől fogva kiválasztotta a szabadulásra választottakat, 2 Thess. 2:13. Igyekezzetek a ti elhívásotokat és kiválasztásotokat biztossá tenni, 2 Pét. 1:10. Az Úr magáévá pecsételjen titeket, Móziás 5:15. Szövetséget kötök veled, hogy örök életed lesz, Móziás 26:20. A hűséges papságviselők Isten egyházává, királyságává és kiválasztottaivá válnak, T&Sz 84:33–34. A prófétálás biztosabb szava azt jelenti, amikor az ember tudja, hogy örök életre pecsételték, T&Sz 131:5–6. Megpecsételem rajtad felmagasztosulásod, T&Sz 132:49.