A szentírásokban a dicsőség szó gyakran Isten világosságára és igazságára utal. Emellett utalhat dicséretre vagy tisztességre, valamint az örök élet egy bizonyos körülményére, illetve Isten dicsőségére.

Szent a seregek Ura: az egész föld tele van az ő dicsőségével, Ésa. 6:3 (2 Ne. 16:3). Ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, 2 Kor. 3:18. Fel fog emelni, hogy dicsőségben vele lakhassam, Alma 36:28. A feltámadáskor kapott dicsőségek különbözni fognak egymástól, az igazlelkűség függvényében, T&Sz 76:50–119. Isten dicsősége az intelligencia, T&Sz 93:36. Isten dicsősége az ember halhatatlanságának és örök életének véghezvitele, Mózes 1:39. Két Személyt láttam, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt, JST 1:17.