Zsidóknak nevezhetők (1) Júdának a leszármazottai, aki Jákób tizenkét fia közül volt az egyik, (2) Júda ősi, déli királyságának a népe, illetve (3) azok az emberek, akik a zsidó vallást, életmódot és hagyományokat követik, bár születésük szerint vagy zsidók, vagy nem azok. Szokásossá vált a zsidó szóval Jákób minden leszármazottjára utalni, de ez hibás elgondolás. Utaljon csak azokra ez a szó, akik Júda királyságából valók, illetve napjainkban azokra, akik Júdának és társainak a törzséből valók.

A jogar nem távozik el Júdától, míg el nem jő a Siló, 1 Móz. 49:10. Krisztus evangéliuma Isten szabaduláshoz vezető hatalma, először a zsidóknak, Róm. 1:16. Prófétát támaszt az Úr a zsidók között, méghozzá egy Messiást, 1 Ne. 10:4. Amikor a könyv a zsidó szájából eredt, a dolgok világosak és tiszták voltak, 1 Ne. 14:23. A zsidók minden nemzet közé szétszóratnak, 2 Ne. 25:15. A zsidók az én ősi szövetséges népem, 2 Ne. 29:4. A szétszórt zsidók hinni kezdenek Krisztusban, 2 Ne. 30:7. A zsidók elutasítják a kősziklát, amelyre építhetnének, Jákób 4:14–16. A zsidóknak más tanúbizonysága is lesz arra, hogy Jézus volt maga a Krisztus, Morm. 3:20–21. Két próféta támasztatik a zsidó nemzetnek az utolsó napokban, T&Sz 77:15. Szólítsanak fel minden nemzetet, először a nemzsidókat, aztán pedig a zsidókat, T&Sz 133:8. Azokban a napokban nagy sanyargatás lesz a zsidókon, JS–M 1:18.