Az ősi izráeliták és sok mai kultúra is az élet lelőhelyének, vagyis minden test létfontosságú energiájának tartja. Az ószövetségi időkben az Úr megtiltotta Izráelnek, hogy ételként vért egyenek (3 Móz. 3:17; 7:26–27; 17:10–14).

Az áldozat engesztelő hatalma a vérben volt, mert a vért elengedhetetlennek tartották az élethez. Az állatáldozat az Ószövetségben szimbóluma volt annak a nagy áldozatnak, amit később Jézus Krisztus mutatott be (3 Móz. 17:11; Mózes 5:5–7). Jézus Krisztus engesztelő vére megtisztítja a bűnbánót a bűntől (1 Ján. 1:7).

Olyan volt verejtéke, mintha nagy vércseppek lennének, Luk. 22:44. Krisztus kiontott vére szentel meg minket, Zsid. 10:1–22. Vér fakadt minden pórusából, Móziás 3:7 (T&Sz 19:18). Az Úr vére a bűnök bocsánatára ontatott, T&Sz 27:2. Jézus tökéletes engesztelést hozott, vérének ontása által, T&Sz 76:69. Vér által szenteltettek meg, Mózes 6:60.