Olyan valami, ami nem lelki; a szó maga jelenthet halandót, illetve időlegeset (T&Sz 67:10) vagy világit, testit és érzékit (Móziás 16:10–12).

A testi gondolkozásmód a halál, 2 Ne. 9:39. Az ördög testi biztonságba ringatja az embereket, 2 Ne. 28:21. Saját testi mivoltukban látták magukat, Móziás 4:2. Aki kitart saját testi természete mellett, megmarad az ő elbukott állapotában, Móziás 16:5. Mindenkinek Istentől kell születnie, megváltozva testi és bukott állapotukból, Móziás 27:25. Az emberiség testivé, érzékivé, ördögivé vált, Alma 42:10. Akik saját akaratuknak és testi vágyaiknak a parancsait követik, azoknak el kell bukniuk, T&Sz 3:4. Ember testi elmével nem láthatja Istent, T&Sz 67:10–12. Az emberek kezdtek testiek, érzékiek és ördögiek lenni, Mózes 5:13; 6:49.