Szent nap, amely minden héten a pihenés és hódolat céljára van fenntartva. Miután Isten minden dolgot megteremtett, a hetedik napon megpihent, és megparancsolta, hogy minden héten egy nap legyen a pihenés napja, ezzel segítve az embereknek abban, hogy emlékezzenek rá (2 Móz. 20:8–11).

Krisztus feltámadása előtt az egyház tagjai a zsidókhoz hasonlóan a hét utolsó napján tartották meg ezt. A feltámadás után az egyház tagjai, zsidók és nemzsidók egyaránt, a hét első napján, (az Úr napján) tartották meg ezt, az Úr feltámadására emlékezve. Az egyház ma továbbra is megtartja a hét egy napját a szent sabbat napjaként, amelyen Istennek hódolunk és megpihenünk a világi fáradozásoktól.

A sabbat napja arra emlékezteti az embereket, hogy szükségük van lelki táplálékra, és kötelességük engedelmeskedni Istennek. Amikor egy nemzet elhanyagolja a sabbat megtartását, az élet minden területe csorbát szenved és a vallási élet hanyatlani kezd (Nehém. 13:15–18; Jer. 17:21–27).

Isten megpihent a hetedik napon, 1 Móz. 2:1–3. Izráel gyermekei nem gyűjtöttek mannát a sabbaton, 2 Móz. 16:22–30. Emlékezzél meg a sabbat napjáról, hogy szentnek tartsd meg azt, 2 Móz. 20:8–11 (Móziás 13:16–19). A sabbat Isten és ember közötti jelként adatott, 2 Móz. 31:12–17 (Ezék. 20:12, 20). Ne vegyünk, se ne áruljunk a sabbaton, Nehém. 10:31. Nevezzétek gyönyörűségesnek a sabbatot, tiszteletet adva az Úrnak, és nem saját kedvteléseteket találva meg, Ésa. 58:13–14. A sabbat lett az emberért, és nem az ember a sabbatért, Márk 2:23–28. Az ember Fia a sabbat Ura, Luk. 6:1–10. Jézus a sabbaton tanított a zsinagógában és gyógyított, Luk. 13:10–14. A nefiták megszentelték a sabbat napját, Járom 1:5. Ügyeljenek, hogy szentnek tartsák a sabbat napját, Móziás 18:23. Ajánljátok fel szentségeiteket az én szent napomon, T&Sz 59:9–13. Sion lakói ügyeljenek a sabbat napra, T&Sz 68:29. Én, Isten, minden munkámtól megpihentem a hetedik napon, Mózes 3:1–3 (1 Móz. 2:1–3; Ábr. 5:1–3).