Az igazlelkűségért ígért áldások magabiztos elvárása, illetve az azok iránti vágyakozás. A szentírások gyakran említik olyan értelemben a reményt, mint amikor valaki Jézus Krisztusba vetett hite által számít az örök életre.

Áldott az az ember, akinek reménye az Úr, Jer. 17:7. Az Úr lesz népének reménysége, Jóel 3:16. Türelmen és a szentírásokon keresztül van reménységünk, Róm. 15:4. Szült minket élő reménységre Krisztus feltámadásában, 1 Pét. 1:3. Mindenki, akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, 1 Ján. 3:2–3. Előre kell törekednetek, tökéletesen ragyogó reménységgel, 2 Ne. 31:20. Figyeljetek rá, hogy legyen bennetek hit, remény és jószívűség, Alma 7:24 (1 Kor. 13:13; Moró. 10:20). Szeretném, ha hallgatnátok a szavaimra, reménykedve abban, hogy örök életet fogtok kapni, Alma 13:27–29. Ha hitetek van, akkor olyan dolgokat reméltek, amelyek nem láthatók, de igazak, Alma 32:21 (Zsid. 11:1). A reménység a hitből származik és horgonyt készít a léleknek, Ether 12:4 (Zsid. 6:17–19). Az embernek remélnie kell, különben nem kaphat örökséget, Ether 12:32. Mormon beszélt a hitről, a reményről és a jószívűségről, Moró. 7:1. Jézus Krisztus engesztelése által reményeteknek kell lennie ahhoz, hogy örök életre támadjatok fel, Moró. 7:40–43. A Szentlélek reménységgel tölt el titeket, Moró. 8:26 (Róm. 15:13). Úgy távoztak el ebből az életből, hogy szilárdak voltak a dicső feltámadás reményében, T&Sz 138:14.