Az utolsó napi kinyilatkoztatások legalább két értelemben említik a poklot. Először is, ideiglenes lakhelye ez a lelkek világában azoknak, akik a halandóságban engedetlenek voltak. Ebben az értelemben a pokol valamikor véget ér. Az ott lévő lelkeknek tanítani fogják az evangéliumot, és bűnbánatuk után valamikor feltámadnak a dicsőség valamely fokára, amire érdemesek. Akik nem tartanak bűnbánatot, viszont nem a veszedelem fiai, azok a pokolban maradnak a millennium alatt. Ezen ezeréves gyötrelem után feltámadnak egy telesztiális dicsőségre (
T&Sz 76:81–86;
88:100–101).
Másodszor, ez azoknak a végleges helye, akiket nem vált meg Jézus Krisztus engesztelése. Ebben az értelemben a pokol végleges. Azoké, akikről úgy találtatik, hogy „még mindig tisztátalanok” (
T&Sz 88:35, 102). Ez az a hely, ahol a Sátán, az ő angyalai, valamint a veszedelem fiai – azok, akik megtagadták a Fiút, miután az Atya kinyilatkoztatta őt – laknak, örökké (
T&Sz 76:43–46).
A szentírások időnként külső sötétségként utalnak a pokolra.
Dávid lelke nem marad a pokolban,
Zsolt. 16:10 (Zsolt. 86:13). Pokolra jutsz, arra a tűzre, amely soha nem oltatik ki,
Márk 9:43 (
Móziás 2:38). A gazdag ember a pokolban emelte fel szemeit, gyötrődve,
Luk. 16:22–23 (
T&Sz 104:18). A halál és a pokol kiadta a halottakat,
Jel. 20:13. El van készítve egy hely, igen, méghozzá az a rettenetes pokol,
1 Ne. 15:35. A test akarata hatalmat ad az ördög lelkének, hogy levigyen minket a pokolba,
2 Ne. 2:29. Krisztus elkészítette a haláltól és a pokoltól való szabadulás útját,
2 Ne. 9:10–12. Akik szennyesek maradnak, örök gyötrelemre mennek,
2 Ne. 9:16. Az ördög rászedi a lelküket, és gondosan elvezeti őket, le a pokolba,
2 Ne. 28:21. Jézus megváltotta lelkemet a pokoltól,
2 Ne. 33:6. Szabadítsátok meg magatokat a pokol kínjaitól,
Jákób 3:11. A pokol bilincsei azt jelentik, hogy foglyul ejt az ördög és akaratának megfelelően pusztulásba visz,
Alma 12:11. A gonoszok feltámadásuk idejéig kivettetnek a külső sötétségre,
Alma 40:13–14. A tisztátalanoknak nagyobb nyomorúság lenne Istennel lakni, mintsem a pokolban lakni,
Morm. 9:4. A kezemtől érkező büntetés végtelen büntetés,
T&Sz 19:10–12. A pokol az ördögnek és az angyalainak elkészített hely,
T&Sz 29:37–38. Akik elismerik Istent, kiszabadulnak a halálból és a pokol láncaiból,
T&Sz 138:23.