Isteni kegy valakire történő ráruházása. Áldás mindaz, ami igaz boldogsághoz, jóléthez vagy gyarapodáshoz vezet.
Minden áldás örök törvényeken alapszik (
T&Sz 130:20–21). Mivel Isten azt szeretné, hogy gyermekei örömet találjanak az életben (
2 Ne. 2:25), áldásokat ad nekik annak eredményeként, hogy engedelmeskednek a parancsolatainak (
T&Sz 82:10), imára vagy papsági szertartásra adott válaszként (
T&Sz 19:38;
107:65–67), illetve kegyelme folytán (
2 Ne. 25:23).
Általános: Nagy nemzetté teszlek téged és megáldalak,
1 Móz. 12:2–3 (
1 Ne. 15:18;
Ábr. 2:9–11). Áldások vannak az igaznak fején,
Péld. 10:6. A hű ember bővelkedik áldásokkal,
Péld. 28:20. Az Úr megnyitja a menny ablakait és áldást áraszt ki rátok,
Mal. 3:10 (
3 Ne. 24:10). A Boldogmondások áldásokat ígérnek,
Mát. 5:1–12 (
3 Ne. 12:1–12). Áldottak, akiket elhívnak a Bárány menyegzői vacsorájára,
Jel. 19:9. Aki igazlelkű, azt kedveli Isten,
1 Ne. 17:35 (
Móziás 10:13). Ha hallgattok rá, egy áldást hagyok rajtatok,
2 Ne. 1:28. Ugyanazt az áldást hagyom nektek,
2 Ne. 4:9. Azonnal megáld titeket,
Móziás 2:24. Az Úr megáldja és felvirágoztatja azokat, akik belé helyezik a bizalmukat,
Hél. 12:1. Segíts munkám napvilágra hozatalában, és áldott leszel,
T&Sz 6:9. Mindig imádkozz, és nagy lesz a te áldásod,
T&Sz 19:38. Keresztelkedj meg, és elnyered Lelkem, valamint egy olyan nagy áldást, amit azelőtt nem ismertél,
T&Sz 39:10. Sok megpróbáltatás után jönnek az áldások,
T&Sz 58:4. Az emberek nem engedelmeskednek, én visszavonok, és nem kapják meg az áldást,
T&Sz 58:32. Nem értettétek meg, mily nagy áldásokat készített nektek az Atya,
T&Sz 78:17. A főpapságtól ered a szertartások végzése, valamint az egyházat érő áldások,
T&Sz 107:65–67. Van egy törvény, amelyen minden áldás alapszik,
T&Sz 130:20. Mindazoknak, akik áldást szeretnének kezemtől, meg kell maradniuk a törvényben,
T&Sz 132:5. Áldások vannak félretéve azok számára, akik szeretik az Urat,
T&Sz 138:52. Ábrahám az atyák áldásaira törekedett, valamint az azokkal való szolgálás jogára,
Ábr. 1:2.