Olyan állapot, amikor akadályoztatva vagyunk az előrehaladásban és nem léphetünk be Isten színe elé és az ő dicsőségébe. A kárhozatnak különböző fokozatai vannak. Mindazok, akik nem nyerik el a celesztiális felmagasztosulás dicsőségét, bizonyos fokig akadályoztatva lesznek az előrehaladásukban és a kiváltságaik tekintetében, és ennek mértékében el lesznek kárhozva.

Jaj nektek képmutatók! nagyobb kárhozatban lesz részetek, Mát. 23:14. Aki a Szentlélek ellen szól káromlást, örök kárhozat veszélye les rá, Márk 3:29. Akik gonoszt cselekedtek, a kárhozat feltámadására jönnek majd elő, Ján. 5:29 (3 Ne. 26:5). Aki méltatlanul eszik és iszik, kárhozatot eszik és iszik magának, 1 Kor. 11:29 (3 Ne. 18:28–29). Aki nem tart bűnbánatot, nem keresztelkedik meg és nem tart ki mindvégig, az elkárhozik, 2 Ne. 9:24 (Márk 16:16; Ether 4:18; T&Sz 68:9; 84:74). A gonoszok nyomorultabbak lennének, ha Istennel laknának, mintsem az elkárhozott lelkekkel a pokolban, Morm. 9:4. Aki nem tesz semmit, míg parancsba nem kapja, az elkárhozott, T&Sz 58:29. Aki megkapja az új és örök szövetség teljességét, annak meg kell maradnia a törvényben, különben elkárhozik, T&Sz 132:6.