Az a cselekedet, amikor valaki egy papsági szertartás részeként valakinek a fejére teszi a kezeit. Sok papsági szertartást végzünk kézrátétel által, például elrendeléseket, áldásokat, a betegek szolgálatát, egyházba valo konfirmálást, valamint a Szentlélek valakire történő ráruházását.

Mózes Józsué fejére tette kezeit, amint azt az Úr megparancsolta, 4 Móz. 27:18, 22–23 (5 Móz. 34:9). Jézus reá tette kezeit némely betegekre, és meggyógyította őket, Márk 6:5 (Morm. 9:24). Az apostolok reá tették kezeiket arra a hétre, akik segíteni fognak nekik, Csel. 6:5–6. A Szentlélek kézrátétel által adatott, Csel. 8:14–17. Ananiás reá tette kezeit Saulra, és visszaadta a látását, Csel. 9:12, 17–18. Pál reá tette a kezeit, és meggyógyította őt, Csel. 28:8. Pál tanította a keresztelkedés és a kézrátétel tanát, Zsid. 6:2. Alma kézrátétel által papokat és eldereket rendelt el, Alma 6:1. Jézus hatalmat adott tanítványainak a Szentlélek kézrátétel általi adományozására, 3 Ne. 18:36–37. Akire ráteszitek a kezeiteket, adjátok meg a Szentlelket, Moró. 2:2. Az elderek tegyék kezeiket a gyermekekre, áldást adva, T&Sz 20:70. Kézrátétel által kapják meg a Szentlelket, T&Sz 35:6 (Hit. 1:4). Az elderek tegyék kezeiket a betegekre, T&Sz 42:44 (T&Sz 66:9). A gyermekek keresztelés után részesüljenek a kézrátételben, T&Sz 68:27. A papság kézrátétel által adatik, T&Sz 84:6–16.