Krisztus tiszta szeretete (Moró. 7:47); az a szeretet, amelyet Krisztus érez az emberek gyermekei iránt, és amit az emberek gyermekeinek kellene érezniük egymás iránt (2 Ne. 26:30; 33:7–9; Ether 12:33–34); a legmagasabb, legnemesebb, legerősebb fajta szeretet, nem csak egyfajta érzelem.

Az ismeret felfuvalkodottá tesz, de a jószívűség épít, 1 Kor. 8:1. A jószívűség, a tiszta szeretet, majdnem minden másnál kiválóbb és majdnem minden mást felülmúl, 1 Kor. 13. A parancsolat vége a tiszta szívből eredő jószívűség, 1 Tim. 1:5. A testvéri kedvességet egészítsétek ki jószívűséggel, 2 Pét. 1:7. Az Úr megparancsolta, hogy minden emberben legyen jószívűség, 2 Ne. 26:30 (Moró. 7:44–47). Figyeljetek rá, hogy legyen bennetek hit, remény és jószívűség, Alma 7:24. A szeretet, ami az Úrban van az emberek iránt, jószívűség, Ether 12:33–34. Jószívűség nélkül az emberek nem örökölhetik azt a helyet, amely el van készítve az Atya palotáiban, Ether 12:34 (Moró. 10:20–21). Moróni leírta Mormonnak a hitről, a reményről és a jószívűségről szóló szavait, Moró. 7. A jószívűség képesíti az embereket az Úr munkájára, T&Sz 4:5–6 (T&Sz 12:8). Öltsétek magatokra a jószívűség kötelékét, T&Sz 88:125. Bensődet töltse be jószívűség, T&Sz 121:45.