A Krisztus (görög szó) és a Messiás (héber szó) azt jelenti: „a felkent”. Jézus Krisztus az Atya Elsőszülötte a lélekben (Zsid. 1:6; T&Sz 93:21). Ő az Atya Egyszülötte a testben (Ján. 1:14; 3:16). Ő Jehova (T&Sz 110:3–4), és előre, a világ teremtése előtt el lett rendelve nagy elhívására. Az Atya irányítása alatt Jézus teremtette a földet és mindent, ami azon található (Ján. 1:3, 14; Mózes 1:31–33). Mária fiaként született Betlehemben, bűntelen életet élt, és tökéletes engesztelést hozott az egész emberiség bűneiért azáltal, hogy vérét ontotta és életét adta a kereszten (Mát. 2:1; 1 Ne. 11:13–33; 3 Ne. 27:13–16; T&Sz 76:40–42). Feltámadt a halálból, biztosítva ezzel ez egész emberiség végső feltámadását. Jézus engesztelése és feltámadása által akik megbánják a bűneiket és engedelmeskednek Isten parancsolatainak, örökké Jézussal és az Atyával élhetnek (2 Ne. 9:10–12; 21–22; T&Sz 76:50–53, 62).

Jézus Krisztus a legnagyszerűbb lény, aki e földre született. Élete tökéletes példája annak, hogyan kellene élnie az egész emberiségnek. Minden imának, áldásnak és papsági szertartásnak az ő nevében kell elhangoznia. Ő az urak Ura, a királyok Királya, a Teremtő, a Szabadító és az egész föld Istene.

Jézus Krisztus újra el fog jönni, hatalommal és dicsőséggel, hogy a millennium alatt uralkodjon a földön. Az utolsó napon az egész emberiséget meg fogja ítélni (Alma 11:40–41; JS–M 1).

Életének összegzése (az események sorrendjében): Jézus születésének és küldetésének megjövendölése, Luk. 1:26–38 (Ésa. 7:14; 9:6–7; 1 Ne. 11). Megszületett, Luk. 2:1–7 (Mát. 1:18–25). Körülmetélték, Luk. 2:21. Bemutatták a templomban, Luk. 2:22–38. Meglátogatták a bölcsek, Mát. 2:1–12. József és Mária Egyiptomba menekültek vele, Mát. 2:13–18. Názáretbe vitték, Mát. 2:19–23. Tizenkét évesen ellátogatott a templomba, Luk. 2:41–50. Voltak fiú- és leánytestvérei, Mát. 13:55–56 (Márk 6:3). Megkeresztelkedett, Mát. 3:13–17 (Márk 1:9–11; Luk. 3:21–22). Megkísértette az ördög, Mát. 4:1–11 (Márk 1:12–13; Luk. 4:1–13). Elhívta tanítványait, Mát. 4:18–22 (Mát. 9:9; Márk 1:16–20; 2:13–14; Luk. 5:1–11, 27–28; 6:12–16; Ján. 1:35–51). Megbízást adott a Tizenketteknek, Mát. 10:1–4 (Márk 3:13–19; Luk. 6:12–16). Elmondta a hegyi beszédet, Mát. 5–7. Megjövendölte saját halálát és feltámadását, Mát. 16:21 (Mát. 17:22–23; 20:17–19; Márk 8:31; 9:30–32; 10:32–34; Luk. 9:22; 18:31–34). Színeváltozott, Mát. 17:1–9 (Márk 9:2–8; Luk. 9:28–36). Szétküldte a hetveneket, Luk. 10:1–20. Győzedelmesen bevonult Jeruzsálembe, Mát. 21:1–11 (Márk 11:1–11; Luk. 19:29–40; Ján. 12:12–15). Bevezette az úrvacsorát, Mát. 26:26–29 (Márk 14:22–25; Luk. 22:19–20). Szenvedett és imádkozott Gecsemánéban, Mát. 26:36–46 (Márk 14:32–42; Luk. 22:39–46). Elárulták, elfogták és elhagyták, Mát. 26:47–56 (Márk 14:43–53; Luk. 22:47–54; Ján. 18:2–13). Keresztre feszítették, Mát. 27:31–54 (Márk 15:20–41; Luk. 23:26–28, 32–49; Ján. 19:16–30). Feltámadt, Mát. 28:1–8 (Márk 16:1–8; Luk. 24:1–12; Ján. 20:1–10). Feltámadása után megjelent, Mát. 28:9–20 (Márk 16:9–18; Luk. 24:13–48; Ján. 20:11–31; Csel. 1:3–8; 1 Kor. 15:5–8). Felment a mennybe, Márk 16:19–20 (Luk. 24:51–53; Csel. 1:9–12). Megjelent a nefitáknak, 3 Ne. 11:1–17 (3 Ne. 11–26). Megjelent Joseph Smith-nek, JST 1:15–20.

Az egyház feje: Krisztus az egyház feje, Eféz. 5:23 (Eféz. 1:22; 4:15). Ő a testnek, az egyháznak a feje, Kol. 1:18. Ez az én egyházam, Móziás 26:22 (Móziás 27:13). Krisztus volt hitük szerzője és beteljesítője, Moró. 6:1–4. Ezt az egyházat alapítottam meg, T&Sz 33:5 (3 Ne. 27:3–8).

Bíró: Igazlelkűségben fogja megítélni a világot, Zsolt. 9:9 (3 Ne. 27:16). Eljön, hogy megítélje a földet, Zsolt. 96:13. Isten ítéli meg az igazlelkűeket és a gonoszokat, Préd. 3:17. Ítélkezni fog a nemzetek között, Ésa. 2:4 (Mik. 4:3; 2 Ne. 12:4). Igazlelkűséggel fogja megítélni a szegényeket, Ésa. 11:2–4. Az Atya minden ítélkezést a Fiúra bízott, Ján. 5:22. Ha ítélkezem, az én ítéletem igaz, Ján. 8:16. Isten rendelte el arra, hogy az elevenek és a halottak bírája legyen, Csel. 10:42 (2 Tim. 4:1). Isten fogja megítélni az emberek titkait, Jézus Krisztus által, Róm. 2:16. Mindannyian oda fogunk állni Krisztus ítélőszéke elé, Róm. 14:10 (2 Kor. 5:10; Alma 12:12; Morm. 3:20; 7:6; Ether 12:38; T&Sz 135:5). Minden ember Istenhez jön, hogy azon igazság és szentség szerint ítéltessen meg, amely őbenne van, 2 Ne. 2:10. Isten elé állnak, hogy a cselekedetek szerint megítéltessenek, Alma 5:15 (Alma 12:15; 33:22; 3 Ne. 27:14). Isten és Krisztus mindenek bírája, T&Sz 76:68.

Felhatalmazás: A kormányzás az ő vállán lesz, Ésa. 9:6 (2 Ne. 19:6). Jézus úgy tanított, mint akinek felhatalmazása van, Mát. 7:28–29 (Márk 1:22). Az Ember Fiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására, Mát. 9:6. Jézus felhatalmazással parancsot adott a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskedtek neki, Márk 1:27 (Luk. 4:33–36). Jézus elrendelt tizenkettőt, hogy hatalmuk legyen, Márk 3:14–15. Jézus szava hatalommal bírt, Luk. 4:32. Az Atya minden ítélkezést a Fiúra bízott, Ján. 5:22, 27. Isten felkente Jézust a Szentlélekkel és hatalommal, Csel. 10:38. Krisztus előre elrendeltetett, még a világ megalapítása előtt, 1 Pét. 1:20 (Ether 3:14). Krisztusnál vannak a pokol és a halál kulcsai, Jel. 1:18. Minden ember ki lesz szolgáltatva Krisztusnak, 2 Ne. 9:5. Jézus Krisztus, Isten Fia, ő az ég és a föld Atyja, mindenek teremtője kezdettől fogva, Hél. 14:12. Krisztus az Atya akaratából jött, hogy az ő akaratát cselekedje, T&Sz 19:24. Jézus elnyerte az Atya dicsőségének egy teljességét, és minden hatalmat megkapott, T&Sz 93:3–4, 16–17 (Ján. 3:35–36).

Jézus Krisztus dicsősége: Az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot, 2 Móz. 40:34–38. Az egész föld tele van az ő dicsőségével, Ésa. 6:3 (2 Ne. 16:3). Az Úr dicsősége támadt fel reád, Ésa. 60:1–2. Az Ember Fia az ő Atyjának dicsőségében fog eljönni, Mát. 16:27. Dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyet veled bírtam, mielőtt lett volna a világ, Ján. 17:5. Izráel Szentjének nagy dicsőségben kell uralkodnia, 1 Ne. 22:24. Reméltük az ő dicsőségét, Jákób 4:4. Isten Fia eljő az ő dicsőségében, Alma 5:50. Minden dolgot feltárt, a kezdettől egészen addig, míg el nem jő az ő dicsőségében, 3 Ne. 26:3. Apostolaim dicsőségbe öltözve állnak majd, ahogyan én, T&Sz 29:12 (T&Sz 45:44). Láttuk a Fiú dicsőségét, az Atya jobb keze felől, T&Sz 76:19–23. János látta és bizonyságot tett dicsőségem teljességéről, T&Sz 93:6 (Ján. 1:14). Arca ragyogott, meghaladva a nap fényességét, T&Sz 110:3. Rajtam volt dicsősége, és én láttam az arcát, Mózes 1:1–11. Ez az én művem és dicsőségem, Mózes 1:39.

Jézus Krisztus nevének magunkra vétele: Nincs más név, amely által megszabadulnánk, Csel. 4:12 (2 Ne. 31:21). Az apostolok örvendeztek, mert érdemesnek találtattak arra, hogy szégyent szenvedjenek el az ő nevéért, Csel. 5:38–42. Ez az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, 1 Ján. 3:23. Tanúbizonyságot téve, hogy hajlandók vagytok Krisztus nevét a keresztség által magatokra venni, 2 Ne. 31:13. Szeretném, ha magatokra vennétek Krisztus nevét, Móziás 5:6–12 (Móziás 1:11). Aki szerette volna Isten nevét magára venni, az csatlakozott Isten egyházához, Móziás 25:23. A Krisztusban igazán hívők mind magukra vették Jézus nevét, Alma 46:15. A menny kapuja nyitva áll azok előtt, akik hajlandóak hinni Jézus Krisztus nevében, Hél. 3:28. Áldott az, aki hűségesnek találtatik nevemhez az utolsó napon, Ether 4:19. Fiad nevét készek magukra venni, Moró. 4:3 (T&Sz 20:77). Vegyétek magatokra Krisztus nevét, T&Sz 18:21–25.

Jézus Krisztus példája: Példát mutattam nektek, Ján. 13:15. Én vagyok az út, az igazság és az élet, Ján. 14:6. Krisztus emellett szenvedett értünk, példát mutatva, hogy kövessétek a nyomdokait, 1 Pét. 2:21. Ha az ember nem követi az élő Isten Fiának példáját, nem szabadulhat meg, 2 Ne. 31:16. Azt akarom, hogy legyetek tökéletesek, éppen úgy, ahogyan én, 3 Ne. 12:48. Legyetek mindig azon, hogy ezt megtegyétek, éppen úgy, ahogyan én is megtettem, 3 Ne. 18:6. Példát mutattam nektek, 3 Ne. 18:16. Azokat a cselekedeteket, amelyeket engem tenni láttatok, ti is azokat tegyétek, 3 Ne. 27:21, 27. Jézus Krisztus igaz követői legyenek olyanok, mint ő, Moró. 7:48.

Jézus Krisztusról tett bizonyság: Pál tanúbizonyságot tett arról, hogy Jézus a Krisztus, Csel. 18:5. Még a gonosz lelkek is tanúbizonyságot tettek arról, hogy ismerik Jézust, Csel. 19:15. Senki nem mondhatja, hogy Jézus az Úr, hacsak nem a Szentlélek által, 1 Kor. 12:3. Minden térd meghajlik és minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, Fil. 2:10–11. Krisztusról beszélünk, Krisztusban örvendezünk, Krisztusról prédikálunk, Krisztusról prófétálunk, 2 Ne. 25:26. A Mormon könyve azért van, hogy meggyőzzön zsidót és nemzsidót arról, hogy Jézus a Krisztus, 2 Ne. 26:12 (Mormon könyve címlap). A próféták és a szentírások tanúbizonyságot tesznek Krisztusról, Jákób 7:11, 19. Keressétek ezt a Jézust, akiről a próféták és az apostolok írtak, Ether 12:41. Láttuk őt, és hallottuk a hangot, amely bizonyságot tett arról, hogy ő az Egyszülött, T&Sz 76:20–24. Ez az örök életek – hogy ismerjétek Istent és Jézus Krisztust, T&Sz 132:24. Hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, Hit. 1:1. Hisszük, hogy Krisztus személyesen uralkodik majd a földön, Hit. 1:10.

Krisztus halandóság előtti léte: Az Úr megjelent Ábrámnak, 1 Móz. 12:7 (1 Móz. 17:1; 18:1; Ábr. 2:6–8). Az Úr szemtől szembe beszélt Mózessel, 2 Móz. 33:11 (5 Móz. 34:10; Mózes 1:1–2). Láttam az Urat, az oltáron állni, Ámós 9:1. Kezdetben az Ige Istennel volt. És az Ige testté tétetett és közöttünk lakott, Ján. 1:1, 14 (1 Ján. 1:1–3). Mielőtt Ábrahám volt, én vagyok, Ján. 8:58. Dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyet veled bírtam, mielőtt lett volna a világ, Ján. 17:5. Ésaiás igazán látta Megváltómat, miként én és Jákób fivérem is láttuk őt, 2 Ne. 11:2–3. Holnap eljövök a világra, 3 Ne. 1:12–14. Krisztus már a világ kezdete előtt volt, 3 Ne. 26:5 (Ján. 6:62). Ahogyan megjelenek neked, úgy jelenek majd meg népemnek a testben, Ether 3:14–17. Énók látta az Urat és ővele járt, T&Sz 107:48–49. Szeretett Fiam, aki a kezdettől fogva Szerettem és Választottam volt, Mózes 4:2. Az Úr azt kérdezte: Kit küldjek? És válaszolt egy, az Ember Fiához hasonló: Itt vagyok, engem küldj, Ábr. 3:27.

Krisztus halandóság utáni megjelenése: Amikor Jézus feltámadt, először Máriának jelent meg, Márk 16:9 (Ján. 20:11–18). Jézus együtt ment és beszélt két tanítvánnyal az Emmausba vezető úton, Luk. 24:13–34. Jézus megjelent az apostoloknak, akik megérintették a kéz- és lábfejeit, Luk. 24:36–43 (Ján. 20:19–20). Jézus megjelent Tamásnak, Ján. 20:24–29. Jézus megjelent a tanítványoknak a Tibériás tengernél, Ján. 21:1–14. Jézus a feltámadása után negyven napig szolgálatot teljesített, Csel. 1:2–3. István látta Jézust Isten jobb keze felől állni, Csel. 7:55–56. Jézus megjelent Saulnak, Csel. 9:1–8 (JSF, Csel. 9:7; Csel. 26:9–17). Krisztust több mint 500 ember látta, 1 Kor. 15:3–8. Jézus Krisztus megmutatta magát Nefi népének, 3 Ne. 11:1–17. 2500 ember látta és hallotta Jézust, 3 Ne. 17:16–25. Mormont meglátogatta az Úr, Morm. 1:15. Joseph Smith és Sidney Rigdon látták Jézust, Isten jobb keze felől T&Sz 76:22–23. Joseph Smith és Oliver Cowdery látták az Urat a Kirtland Templomban, T&Sz 110:1–4. Joseph Smith látta Jézust, JST 1:15–17.

Krisztus millenniumi uralkodása: A kormányzás az ő vállán lesz, Ésa. 9:6 (2 Ne. 19:6). Ott fogok lakni közöttetek, mondja az Úr, Zak. 2:10–12 (Zak. 14:9). Isten Jézusnak fogja adni az ő atyjának, Dávidnak a trónját, Luk. 1:30–33. Krisztus örökkön örökké uralkodni fog, Jel. 11:15. A szentek ezer éven át uralkodnak majd Krisztussal, Jel. 20:4 (T&Sz 76:63). A nép igazlelkűsége miatt a Sátánnak nem lesz hatalma, 1 Ne. 22:26 (Jel. 20:1–3). Igazlelkűségben lakozok majd az emberekkel a földön ezer évig, T&Sz 29:11 (T&Sz 43:29–30). Vessétek alá magatokat a fennálló hatalmaknak, mígnem az uralkodik, akinek jogában áll az uralkodás, T&Sz 58:22 (1 Kor. 15:25). Krisztus személyesen uralkodik majd a földön, Hit. 1:10 (Ésa. 32:1).

Krisztus mintái, vagyis jelképei: Ábel felajánlotta nyájának zsengéjét, 1 Móz. 4:4 (Mózes 5:20). Vedd a te egyetlen fiadat, Izsákot, és ajánld fel őt felajánlásként, 1 Móz. 22:1–13 (Jákób 4:5). Az Úr megparancsolta Izráel gyermekeinek, hogy áldozzanak hibátlan bárányokat, 2 Móz. 12:5, 21, 46 (4 Móz. 9:12; Ján. 1:29; 19:33; 1 Pét. 1:19; Jel. 5:6). Ez az a kenyér, amit az Úr adott nektek, hogy egyetek, 2 Móz. 16:2–15 (Ján. 6:51). Üss rá a sziklára, és víz fakad abból, hogy ihasson a nép, 2 Móz. 17:6 (Ján. 4:6–14; 1 Kor. 10:1–4). A kecske minden gonoszságukat magán viseli majd, 3 Móz. 16:20–22 (Ésa. 53:11; Móziás 14:11; 15:6–9). Mózes rézkígyót emelt fel a pusztában, hogy megmentse azokat, akik reá tekintenek, 4 Móz. 21:8–9 (Ján. 3:14–15; Alma 33:19; Hél. 8:14–15). Jónás három napig a hal gyomrában volt, Jón. 1:17 (Mát. 12:40). Ez a dolog hasonló az Atya Egyszülöttjének áldozatához, Mózes 5:4–8.

Próféciák Jézus Krisztus születéséről és haláláról: Egy szűz megfogan és fiút szül, Ésa. 7:14 (1 Ne. 11:13–20). Betlehemből jő majd egy kormányzó Izráelben, Mik. 5:2. A lámánita Sámuel prófétált egy napon, egy éjjelen és még egy napon át tartó világosságról, egy új csillagról, valamint más jelekről, Hél. 14:2–6. A lámánita Sámuel jövendölt sötétségről, mennydörgésről és villámlásról, valamint a föld rengéséről, Hél. 14:20–27. Jézus születésének jelei beteljesedtek, 3 Ne. 1:15–21. Jézus halálának jelei beteljesedtek, 3 Ne. 8:5–23.