Az Úr az Izráel nevet adta Jákóbnak, aki Izsák fia és Ábrahám unokája volt az Ószövetségben (1 Móz. 32:28; 35:10). Az Izráel név utalhat magára Jákóbra, az ő leszármazottaira, illetve ezen leszármazottak királyságára, ami egykor az övék volt az ószövetségi időkben (2 Sám. 1:24; 23:3). Miután Mózes kivezette Izráel gyermekeit az egyiptomi rabságból (2 Móz. 3–14), több mint háromszáz éven át bírák uralkodtak felettük. Saul királytól kezdve királyok uralkodtak az egyesült Izráel felett, Salamon haláláig, amikor tíz törzs fellázadt Roboám ellen és külön nemzetet alkotott. Izráel királyságának kettészakadása után az északi törzsek, a nagyobbik rész lévén, megtartották az Izráel nevet, a déli királyság neve pedig Júda lett. Ma Kánaán földje is Izraelnek neveztetik. Egy másik értelemben Izráel azt jelenti: Krisztus igaz hívője (Róm. 10:1; 11:7; Gal. 6:16; Eféz. 2:12).

Izráel tizenkét törzse: Ábrahám unokájának, Jákóbnak, akinek neve Izráelre változott, tizenkét fia volt. Az ő leszármazottaik váltak ismertté úgy, mint Izráel tizenkét törzse, illetve Izráel gyermekei. A tizenkét törzs a következő: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, Zebulon (Jákób és Lea fiai); Dán és Nafthali (Jákób és Bilha fiai); Gád és Áser (Jákób és Zilpa fiai); József és Benjámin (Jákób és Rákhel fiai) (1 Móz. 29:32–30:24; 35:16–18).

Jákób minden törzs vezérének áldást adott, mielőtt meghalt volna (1 Móz. 49:1–28). További információkért lásd Jákób egyes fiainak a neveit.

Rúben, Jákób első feleségének, Leának az elsőszülött fia, erkölcstelenség miatt elvesztette elsőszülöttségi áldását, valamint a dupla örökrészt (1 Móz. 49:3–4). Az elsőszülöttségi jog ezt követően Józsefre szállt, aki Jákób második feleségének, Rákhelnek volt az elsőszülött fia (1 Krón. 5:1–2). Lévi, akinek törzsét arra választotta ki az Úr, hogy szolgálatot teljesítőkként szolgáljanak, a törzsek összessége közötti szolgálatra való különleges elhívása miatt nem kapott örökséget. Ez lehetővé tette azt, hogy József dupla részén megosztozzon József két fia, Efraim és Manassé (1 Krón. 5:1; Jer. 31:9), akik Izráel külön törzseiként számláltattak (JSF, 1 Móz. 48:5–6).

Júda törzsének tagjai azt a feladatot kapták, hogy ők legyenek az uralkodók, míg el nem jön a Messiás (1 Móz. 49:10; JSF, 1 Móz. 50:24). Az utolsó napokban Efraim törzsének kiváltsága a visszaállított evangélium üzenetének elvitele a világhoz, valamint a szétszórt Izráel összegyűjtése (5 Móz. 33:13–17). El fog jönni az idő, amikor Jézus Krisztus evangéliuma által Efraim vezető szerepet játszik majd Izráel összes törzsének az egyesítésében (Ésa. 11:12–13; T&Sz 133:26–34).

Izráel szétszórása: Az Úr szétszórta és sanyargatta Izráel tizenkét törzsét, hamislelkűségük és lázadásuk miatt. Az Úr azonban e nemzetek megáldására is használta azt, hogy ily módon szétszórta kiválasztott népét a föld nemzetei között.

Szétszórlak a pogányok között, 3 Móz. 26:33. Az Úr szét fog szórni minden nép között, 5 Móz. 28:25, 37, 64. Kiszabadítom őket, hogy eltávozzanak a föld minden királyságába, Jer. 29:18–19. Szétrázom Izráel házát minden nemzet között, Ámós 9:9 (Zak. 10:9). Jézus Izráel házának elveszett juhaihoz küldetett, Mát. 15:24. Más juhaim is vannak, melyek nem ebből a nyájból valók, Ján. 10:16. Izráel az egész föld színén szétszóratik, 1 Ne. 22:3–8. Jákób elmondja Zénós allegóriáját a szelíd és a vad olajfákról, Jákób 5–6. Az Atya munkája el fog kezdődni a szétszórt törzsek között, 3 Ne. 21:26.

Izráel összegyűjtése: Izráel háza össze lesz gyűjtve az utolsó napokban, Krisztus eljövetele előtt (Hit. 1:10). Az Úr akkor gyűjti össze népét, Izráelt, amikor elfogadják őt és betartják a parancsolatait.

Zászlót emel és eljönnek, Ésa. 5:26. Nagy irgalommal foglak összegyűjteni, Ésa. 54:7. Izráel és Júda földjeikre gyűjtetnek, Jer. 30:3. Az Úr összegyűjti Izráel házát azon népből, amely közé szétszórattak, Ezék. 28:25. Az idők teljességének adományozási korszakában mindeneket egybegyűjt Krisztusban, Eféz. 1:10. Miután Izráel szétszóratik, összegyűjtetik, 1 Ne. 15:12–17. Az Úr be fogja gyűjteni Izráel háza népének egészét, 1 Ne. 19:16 (3 Ne. 16:5). Kihozatnak a sötétségből és tudni fogják, hogy az Úr az ő Szabadítójuk, 1 Ne. 22:12. Isten összegyűjti és megszámlálja gyermekeit, 1 Ne. 22:25. A nemzsidók nemzetei elviszik Izráelt örökségük földjeire, 2 Ne. 10:8 (3 Ne. 16:4). Népemet és szavamat egybegyűjtik, 2 Ne. 29:13–14. Az elderek elhívást kapnak a kiválasztottak összegyűjtésére, T&Sz 29:7 (T&Sz 39:11). Össze fogom gyűjteni a kiválasztottaimat, T&Sz 33:6. Gyűljetek össze, hogy megadhassam nektek törvényemet, és felruháztathassatok, T&Sz 38:31–33. Visszahozom népemet, akik Izráel házából valók, T&Sz 39:11. A szentek előjönnek, T&Sz 45:46. Mózes átadta az összegyűjtés kulcsait, T&Sz 110:11. Igazlelkűség és igazság söpri le a földet, és összegyűjti az Úr kiválasztottait, Mózes 7:62. Az összegyűjtés és a sasok tetemhez történő odagyűlésének hasonlata, JS–M 1:27.

Izráel tíz elveszett törzse: Izráel tíz törzse alkotta Izráel északi királyságát, és Kr.e. 721-ben fogságba hurcolták őket Asszíriába. Ebben az időben elmentek az „északi földrészekre”, és mások tudomást vesztettek róluk. Az utolsó napokban vissza fognak térni.

Azt mondom északnak, add ki, Ésa. 43:6. Ezek eljönnek északról, Ésa. 49:12 (1 Ne. 21:12). Júda és Izráel találkozik, kijön az északi földről, Jer. 3:18. Él az Úr, aki felhozta Izráel gyermekeit az északi földről, Jer. 16:14–16. Elhozom őket az északi földről, Jer. 31:8. A nefitáknál és a zsidóknál meglesznek Izráel elveszett törzseinek a szavai, 2 Ne. 29:12–13. Megyek, hogy megmutassam magam Izráel elveszett törzseinek, 3 Ne. 17:4. Amikor az evangéliumot Izráel háza maradékának hirdetik, az elveszett törzsek haza, örökségük földjére gyűjtetnek, 3 Ne. 21:26–29. Mózes Joseph Smith-re és Oliver Cowdery-re bízta Izráel összegyűjtésének a kulcsait, T&Sz 110:11. Megemlékezik az Úr azokról, akik az északi földeken vannak, T&Sz 133:26–32. Hiszünk Izráel szó szerinti összegyűjtésében, Hit. 1:10.