14 És én, Nefi, vettem ^aLábán kardját és annak mintájára sok kardot készítettem, különben valamilyen módon az a nép, akiket ekkor ^blámánitáknak hívtak, ránk támadna és elpusztítana minket; mert ismertem gyűlöletüket irántam és a gyermekeim, és azok iránt, akiket népemnek hívtak.

  13 És most íme, az volt a kívánság, melyet tőle kívántam – hogy ha úgy lészen, hogy népem, a nefiták vétekbe esnek, és valamiképpen ^aelpusztítják őket, és a lámánitákat nem pusztítják el, hogy az Úristen ^bőrizze meg népemnek, a nefitáknak egy feljegyzését; még akkor is, ha az szent karjának hatalma által lészen, hogy az egy eljövendő napon ^celjuthasson a lámánitákhoz, hogy talán ^deljuthassanak a szabaduláshoz –

  15 Miután magom és fivéreim magja hitetlenségbe süllyed, és a nemzsidók lesújtanak rájuk; igen, miután az Úristen köröskörül tábort üt, és sánccal ostromot indít ellenük, és erődítményeket emel ellenük; és miután porba döntötték őket, olyannyira, hogy már nincsenek, mégis le lesznek írva az igazlelkűek szavai, és a hithűek imái meghallgatásra találnak; és nem lesznek elfelejtve mindazok, akik hitetlenségbe süllyedtek.