28 Az ezernyolcszázhuszonharmadik esztendő és a látomásom ideje között eltelt idő alatt nem volt szabad csatlakoznom a kor egyik vallásos szektájához sem. Nagyon fiatal voltam. És azok üldöztek, akiknek a barátaimnak kellett volna lenni, és akiknek kedvesen kellett volna velem bánni. Ha azt feltételezték rólam, hogy félrevezettek, megfelelő és szeretetteljes módon meg kellett volna próbálniuk a helyes útra téríteni. Mindezek révén mindenféle ^akísértéseknek voltam kitéve. A társadalom különböző rétegeivel kapcsolatba kerülve rendszeresen sok buta hibába estem, és a fiatalság gyengeségének adtam jelét, valamint az emberi természet tökéletlenségeinek. Ezek, sajnálattal mondom, különféle kísértésekbe vezettek engem, melyek Isten szemében sértőek voltak. Ezen vallomás megtétele után senkinek nem kell azt feltételezni, hogy bármilyen nagy vagy gonosz bűnt követtem volna el. Az ilyen bűnök elkövetésére való hajlam soha nem volt jellemem része. Elkövettem azonban a könnyelműség vétkét, időnként vigadozó társaságokhoz csatlakoztam, és az ehhez hasonlók nincsenek összhangban azzal a jellemmel, amellyel rendelkeznie kell annak, akit Isten ^bhívott el, akárcsak engem. Ezt azonban senki nem fogja furcsállni, aki emlékszik fiatalságomra, és ismeri természetszerűleg vidám természetemet.