A szentírások      Tanulmányi segédletek  | Keresés  | Beállítások  | Megjelölt  | Súgó  | Magyar 
Nyomtatás     Következő >
ALMA KÖNYVE
ALMA FIÁNAK A KÖNYVE
47. FEJEZET
  1 Most visszatérünk a feljegyzésünkben Amalikiáshoz és azokhoz, akik vele együtt a vadonba amenekültek. Mert íme, fogta azokat, akik elmentek vele, és felment bNefi földjére a lámániták közé, és haragra serkentette a lámánitákat Nefi népe ellen, olyannyira, hogy a lámániták királya kiáltványt küldött szét szerte az egész országába, minden népe közé, hogy ismét gyűljenek össze, és menjenek harcolni a nefiták ellen.

Lábjegyzetek
1a
Alma 46:33.
  33 És lőn, hogy Amalikiás néhány emberével elmenekült, a maradék azonban Moróni kezére került, és visszavitték őket Zarahemla földjére.
b
2 Ne. 5:5–8.
  5 És lőn, hogy az Úr afigyelmeztetett engem, hogy én, bNefi, távozzak tőlük és meneküljek a vadonba, és mindazok, akik velem akarnak jönni.
Omni 1:12–13.
  12 Íme, én Amáleki, Abinádom fia vagyok. Íme, mondanék nektek valamit Móziást illetően, akit királlyá tettek Zarahemla földje felett; mert íme, az Úr figyelmeztette őt, hogy meneküljön el aNefi földjéről, és hogy mindazok, akik hajlandóak hallgatni az Úr szavára, vele együtt szintén bmenjenek ki arról a földről a vadonba.