A szentírások      Tanulmányi segédletek  | Keresés  | Beállítások  | Megjelölt  | Súgó  | Magyar 
Nyomtatás   < Előző  Következő >
ALMA KÖNYVE
ALMA FIÁNAK A KÖNYVE
26. FEJEZET
  36 Most, ha ez kérkedés, akkor bizony kérkedni fogok; mert ez az én életem és világosságom, az örömöm és a szabadulásom, valamint a megváltásom az örökké tartó jajtól. Igen, áldott Istenem neve, aki gondolt erre a népre, mely Izráel fájának egy aága, és egy idegen földre szakadt annak törzsétől; igen, azt mondom, áldott legyen Istenem neve, aki gondolt ránk, bvándorokra egy idegen földön.

Lábjegyzetek
36a
1 Móz. 49:22–26.
Jákób 2:25.
  25 Így szól tehát az Úr: Azért vezettem ki ezt a népet Jeruzsálem földjéről, karom hatalma által, hogy József ágyékának gyümölcséből egy aigazlelkű ágat nevelhessek magamnak.
Jákób 5:25.
  25 És így szólt a szolgához: Nézz ide, és lásd az utolsót. Íme, ezt egy a földdarabba ültettem; és ilyen hosszú ideig tápláltam, és a fának csak egyik része hozott szelíd gyümölcsöt, és a fa bmásik része vad gyümölcsöt hozott; íme, úgy tápláltam ezt a fát is, mint a többit.
b
Jákób 7:26.
  26 És lőn, hogy én, Jákób, kezdtem öreg lenni; és mivel e nép feljegyzését Nefi amásik lemezein őrzik, befejezem tehát ezt a feljegyzést, kijelentve, hogy legjobb tudásom szerint írtam; azt mondván, hogy az idő elszállt velünk, és béletünk is úgy elszállt, mintha egy álom lett volna számunkra, akik magányos és komoly nép vagyunk, vándorok, kiűzve Jeruzsálemből, gyötrelemben születtünk a vadonban, és gyűlöltek a testvéreink, mely háborúkat és viszálykodásokat okozott, gyászban töltöttük tehát a napjainkat.