26 És lőn, hogy én, Jákób, kezdtem öreg lenni; és mivel e nép feljegyzését Nefi ^amásik lemezein őrzik, befejezem tehát ezt a feljegyzést, kijelentve, hogy legjobb tudásom szerint írtam; azt mondván, hogy az idő elszállt velünk, és ^béletünk is úgy elszállt, mintha egy álom lett volna számunkra, akik magányos és komoly nép vagyunk, vándorok, kiűzve Jeruzsálemből, gyötrelemben születtünk a vadonban, és gyűlöltek a testvéreink, mely háborúkat és viszálykodásokat okozott, gyászban töltöttük tehát a napjainkat.