A szentírások      Tanulmányi segédletek  | Keresés  | Beállítások  | Megjelölt  | Súgó  | Magyar 
Nyomtatás   < Előző  Következő >
ALMA KÖNYVE
ALMA FIÁNAK A KÖNYVE
A 17. fejezettől a 27-ig bezárólag.
17. FEJEZET
  9 És lőn, hogy sok napig mentek a vadonban, és sokat böjtöltek és aimádkoztak, hogy az Úr megadja nekik Lelkének egy részét, hogy az velük menjen és velük maradjon, hogy beszközök lehessenek Isten kezében és ha lehet, akkor testvéreiket, a lámánitákat elvezessék az igazság ismeretéhez, annak ismeretéhez, hogy hitványak atyáik chagyományai, melyek nem helyesek.

Lábjegyzetek
9a
Alma 25:17.
  17 És most íme, Ammon, és Áron, és Omner, és Himni és testvéreik rendkívül örvendeztek azon siker miatt, melyben a lámániták között volt részük, látván, hogy az Úr az aimáik szerint adott nekik, és hogy emellett minden részében igazolta nekik a szavát.
b
Móziás 23:10.
  10 Mindazonáltal, sok agyötrelem után az Úr meghallotta fohászaimat, és megválaszolta imáimat, és eszközzé tett engem a kezében, hogy közületek boly sokat elvezessek igazságának megismeréséhez.
Alma 26:3.
  3 Íme, válaszolok helyettetek; mert testvéreink, a lámániták sötétségben voltak, igen, méghozzá a legsötétebb szakadékban, de íme, mily asokan jutottak el oda, hogy meglássák Isten csodálatos világosságát! És ezzel az áldással halmozott el minket, hogy beszközökké lettünk Isten kezében e jelentős munka elvégzésére.
c
Alma 3:10–12.
  10 Ezért aki megengedte magának, hogy félrevezessék őt a lámániták, azt ezen a néven nevezték, és egy jel lett reá téve.