1 És most lőn, hogy miután Jézus felment a mennybe, a sokaság szétoszlott, és minden férfi vette a feleségét és a gyermekeit, és visszatért a saját otthonába.

  2 És azonnal, még sötétedés előtt a nép között mindenfelé elterjedt a hír, hogy a sokaság látta Jézust, és hogy ő szolgált nekik, és hogy másnap is meg fogja mutatni magát a sokaságnak.

  3 Igen, és egész éjjel mindenfelé elterjedt a hír Jézusról; és elküldtek a nép közé, úgyhogy sokan, igen, rendkívül nagy számban voltak azok, akik egész éjjel rendkívül fáradoztak, hogy másnap azon a helyen lehessenek, ahol Jézus meg fogja mutatni magát a sokaságnak.

  4 És lőn, hogy másnap, amikor összegyűlt a sokaság, íme, Nefi és fivére, akit feltámasztott a halálból, és akit Timótheusnak hívtak, és fia is, akinek Jónás volt a neve, valamint Matóni, és Matóniha, a fivére, és Kúmen, és Kumenóni, és Jeremiás, és Semnón, továbbá Jónás, és Sédékiás és Ésaiás – most ezek voltak a nevei azoknak a tanítványoknak, akiket Jézus kiválasztott – és lőn, hogy odamentek és megálltak a sokaság közepén.

  5 És íme, olyan nagy volt a sokaság, hogy tizenkét csoportra osztották őket.

  6 És a tizenkettő tanította a sokaságot; és íme, meghagyták a sokaságnak, hogy térdeljenek le a föld színére, és Jézus nevében imádkozzanak az Atyához.

  7 És a tanítványok is imádkoztak az Atyához Jézus nevében. És lőn, hogy felkeltek és szolgáltak a népnek.

  8 És miután ugyanazon szavakkal tanították a népet, melyeket Jézus mondott vala – semmiben nem térve el a Jézus által elmondott szavaktól – íme, ismét letérdeltek és Jézus nevében imádkoztak az Atyához.

  9 És azért imádkoztak, amit a legjobban óhajtottak; és azt óhajtották, hogy adassék meg nekik a ^aSzentlélek.

  10 És miután így imádkoztak, lementek a víz partjára, és a sokaság követte őket.

  11 És lőn, hogy Nefi lement a ^avízbe és megkeresztelkedett.

  12 És kijött a vízből és keresztelni kezdett. És mindazokat megkeresztelte, akiket Jézus kiválasztott.

  13 És lőn, hogy miután mindannyian ^amegkeresztelkedtek és kijöttek a vízből, leszállt rájuk a Szentlélek, és eltöltötte őket a ^bSzentlélek és a tűz.

  14 És íme, mintha ^atűzzel lettek volna körülvéve; ami az égből jött le, és a sokaság tanúja volt ennek, és bizonyságot tett; és angyalok jöttek le a mennyből és szolgáltak nekik.

  15 És lőn, hogy míg az angyalok így szolgáltak a tanítványoknak, íme, jött Jézus, és megállt közöttük, és szolgált nekik.

  16 És lőn, hogy szólt a sokasághoz, és megparancsolta nekik, hogy megint térdeljenek le a földre, és hogy tanítványai is térdeljenek le a földre.

  17 És lőn, hogy miután mindannyian letérdeltek a földre, megparancsolta tanítványainak, hogy imádkozzanak.

  18 És íme, imádkozni kezdtek; és Jézushoz imádkoztak, Uruknak és Istenüknek nevezvén őt.

  19 És lőn, hogy Jézus kiment közülük, és egy kicsit odébb ment, és a földre borult, és azt mondta:

  20 Atyám, köszönöm neked, hogy megadtad a Szentlelket ezeknek, akiket kiválasztottam; és a belém vetett hitük miatt van az, hogy kiválasztottam őket a világból.

  21 Atyám, imádkozom tehozzád, hogy mindazoknak add meg a Szentlelket, akik hinni fognak az ő szavaikban.

  22 Atyám, megadtad nekik a Szentlelket, mert hisznek bennem; és látod, hogy hisznek bennem, mert hallod őket, és ők énhozzám imádkoznak; és azért imádkoznak énhozzám, mert velük vagyok.

  23 És most, Atyám, őértük és mindazokért imádkozom tehozzád, akik hinni fognak az ő szavaikban, hogy higgyenek majd bennem, hogy én őbennük lehessek, ^aahogyan te, Atyám, bennem vagy, hogy ^begyek lehessünk.

  24 És lőn, hogy miután Jézus az Atyához így imádkozott, odament a tanítványaihoz, és íme, még mindig, szüntelenül hozzá imádkoztak; és nem ^aszaporítottak sok szót, mert megadatott nekik, hogy mit ^bimádkozzanak, és tele voltak vágyakozással.

  25 És lőn, hogy Jézus megáldotta őket, míg ők hozzá imádkoztak; és rájuk mosolygott az arca, és rájuk ragyogott ^aarcának fénye, és íme, olyan ^bfehérek voltak, mint Jézus arca és ruházata; és íme, ezek fehérsége minden fehérséget felülmúlt, igen, semmi olyan nem volt a földön, mely olyan fehér lett volna, mint ezek fehérsége.

  26 És Jézus így szólt hozzájuk: Csak imádkozzatok! Habár ők nem szűntek meg imádkozni.

  27 És ismét elfordult tőlük, és egy kicsit odébb ment, és a földre borult; és ismét imádkozott az Atyához, mondván:

  28 Atyám, köszönöm neked, hogy ^amegtisztítottad őket, akiket én hitük miatt kiválasztottam, és én értük imádkozom, és azokért is, akik majd hinni fognak a szavaikban, hogy az ő szavaikba vetett hitük által megtisztulhassanak énbennem, ahogyan ők is megtisztultak énbennem.

  29 Atyám, nem a világért imádkozom, hanem azokért, akiket hitük miatt nekem adtál a ^avilágból, hogy énbennem megtisztulhassanak, hogy bennük lehessek, ahogyan te, Atyám, énbennem vagy, hogy egyek lehessünk, hogy megdicsőülhessek bennük.

  30 És miután Jézus e szavakat elmondta, ismét odament tanítványaihoz; és íme, ők állhatatosan, szünet nélkül imádkoztak hozzá; és ő ismét rájuk mosolygott; és íme, olyan ^afehérek voltak, mint Jézus.

  31 És lőn, hogy ismét odébb ment egy kicsit, és imádkozott az Atyához;

  32 És nyelv nem tudja elmondani azokat a szavakat, melyeket imádkozott, és ember sem tudja ^aleírni azokat a szavakat, melyeket imádkozott.

  33 És a sokaság hallotta és bizonyságot tesz; és szívük kitárult, és szívükben megértették a szavakat, melyeket imádkozott.

  34 Mindazonáltal oly nagyszerűek és bámulatosak voltak a szavak, melyeket imádkozott, hogy azokat nem lehet leírni, és ember sem tudja ^akifejezni őket.

  36 Bizony mondom nektek, hogy egy sem látott közülük olyan nagyszerű dolgokat, amilyeneket ti láttatok; és nem hallottak olyan nagyszerű dolgokat sem, amilyeneket ti hallottatok.