A szentírások      Tanulmányi segédletek  | Keresés  | Beállítások  | Megjelölt  | Súgó  | Magyar 
Nyomtatás   < Előző  Következő >
NEFI MÁSODIK KÖNYVE
33. FEJEZET
  9 És jószívűség van bennem a anemzsidók iránt is. De íme, közülük egyikért sem reménykedhetem, csak akkor, ha bmegbékélnek Krisztussal, és belépnek a cszűk kapun, és a dszoros ösvényen ehaladnak, mely az élethez vezet, és a próbatétel napjának végéig az ösvényen maradnak.

Lábjegyzetek
9a
b
c
2 Ne. 9:41.
  41 Ó akkor, szeretett testvéreim, ajöjjetek az Úrhoz, a Szenthez. Emlékezzetek rá, hogy az ő ösvényei igazlelkűek. Íme, bkeskeny az cút az ember számára, de egyenes irányban fekszik előtte, és a dkapu őrzője Izráel Szentje; és ő nem tart ott szolgát; és nincs másik út, csak a kapun keresztül; mert őt nem lehet félrevezetni, mert Úristen az ő neve.
d
Hél. 3:29–30.
  29 Igen, látjuk, hogy aki akarja, az megragadhatja Isten aszavát, mely bélő és ható, mely az ördög minden ravaszságát, és csapdáját és csalárdságát kettéhasítja, és a krisztusi embert egy szűk és ckeskeny úton átvezeti a nyomorúságnak azon örökké tartó dmélységén, mely azért van elkészítve, hogy elnyelje a gonoszokat –
T&Sz 132:22.
  22 Mert aszoros a kapu, és bkeskeny az út, amely felmagasztosuláshoz és az céletek folytatásához vezet, és kevesen vannak, akik megtalálják azt, mert nem fogadtok be engem a világban, és nem is ismertek engem.
e