NEFI MÁSODIK KÖNYVE
16. FEJEZET
Ésaiás látja az Urat – Ésaiás bűnei megbocsáttatnak – Elhívják, hogy prófétáljon – Prófétál Krisztus tanításainak a zsidók általi elutasításáról – Egy maradék visszatér – Vö. Ésaiás 6. Mintegy Kr.e. 559–545.
1
Amely aévben meghalt Uzziás király, az Urat is láttam, trónon ülve, magasan és felemelve, és buszálya betöltötte a templomot.
2
Felette álltak a aszeráfok; mindegyiknek hat szárnya volt; kettővel arcát takarta el, kettővel lábát takarta be, és kettővel repült.
3
És kiáltott egyik a másiknak, mondván: Szent, szent, szent a Seregek Ura; az egész föld tele van dicsőségével.
4
És az aajtófélfák elmozdultak annak hangjára, aki kiáltott, és a ház megtelt füsttel.
5
Akkor azt mondtam: Jaj nekem! Mert avégem van, mivel tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom; mert szemeim látták a Királyt, a Seregek Urát.
6
Akkor hozzám repült az egyik szeráf, eleven aszénnel a kezében, amelyet fogóval vett le az oltárról;
7
És a számra fektette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat; és el van véve a agonoszságod, és meg van tisztítva a bűnöd.
8
Az Úr szavát is hallottam, kérdezvén: Kit küldjek, és ki megy el nekünk? Akkor azt mondtam: Itt vagyok, engem küldj.
9
És ezt mondta: Menj és mondd meg ennek a népnek: valóban halljatok – de ők nem értettek; és valóban lássatok – de ők nem észleltek.
10
Tedd kövérré e nép szívét, és tedd nehézzé füleit, és csukd be szemeit, különben látnak a szemeikkel, és ahallanak a füleikkel, és értenek a szívükkel, és bűnbánatot tartanak és meggyógyulnak.
11
Akkor azt kérdeztem: Uram, meddig? És ezt mondta: Amíg elhagyatottak nem lesznek a városok, lakosok nélkül, és a házak ember nélkül, és teljesen elhagyatott nem lesz ez a föld;
12
És az Úr aeltávolította az embert, messzire, mert nagy elhagyatottság lesz szerte ezen a földön.
13
De mégis lesz egy tized, és ők visszatérnek, és felemésztik őket, mint a hársfát, és mint egy tölgyet, melynek bennük van a lételeme, amikor leveleket hajtanak; így a szent mag lesz annak alételeme.
|