A szentírások      Tanulmányi segédletek  | Keresés  | Beállítások  | Megjelölt  | Súgó  | Magyar 
Nyomtatás   < Előző  Következő >
NEFI ELSŐ KÖNYVE
URALKODÁSA ÉS ELRENDELT SZOLGÁLATA
15. FEJEZET
  6 És lőn, hogy miután aerőre kaptam, beszéltem fivéreimhez, és szerettem volna megtudni tőlük vitatkozásuk okát.

Lábjegyzetek
6a
Mózes 1:10.
  10 És lőn, hogy sok óra eltelt, mire Mózes újra visszanyerte természetes, emberhez illő aerejét; és azt mondta magában: Most, ezen okból tudom, hogy az ember bsemmi, amely dolgot soha nem feltételeztem.
JST 1:20, 48.
  20 Ismét megtiltotta nekem, hogy bármelyikükhöz is csatlakozzak; és sok más dolgot is mondott nekem, melyeket most nem tudok leírni. Amikor ismét magamhoz tértem, hanyatt fekve találtam magam, amint feltekintek az égre. Amikor a fény eltűnt, nem volt erőm; de miután hamar rendbe jöttem valamennyire, hazamentem. Amint a tűzhelynek támaszkodtam, édesanyám megkérdezte, mi baj van. Azt feleltem: „Ne gondolj vele, minden rendben – elég jól vagyok”. Aztán azt mondtam anyámnak: „Megtudtam, hogy a presbiterianizmus nem igaz”. Úgy tűnik, az aellenség már életem igen korai szakaszában is tudatában volt annak, hogy rendeltetésem szerint zavarni és zaklatni fogom a királyságát; különben miért esküdtek volna össze ellenem a sötétség erői? Miért van az, hogy reám támadt az bellenkezés és az üldöztetés, már egészen kisgyermekkoromban?