16 Azonban összeszedtem minden erőmet, hogy Istent ^aszólítsam, hogy szabadítson ki engem ennek az ellenségnek a hatalmából, amely engem megragadott. Abban a pillanatban, amikor kész voltam kétségbe esni és átadni magamat a pusztulásnak – nem egy képzeletbeli pusztulásnak, hanem a láthatatlan világból valamely tényleges lény hatalmának, akinek olyan bámulatos hatalma volt, amilyet soha semmilyen lényben addig nem éreztem – a nagy ijedtségnek ebben a pillanatában egy ^bfényoszlopot láttam pontosan a fejem felett, a ^cnapnál is ragyogóbbat, mely fokozatosan ereszkedett lefelé, mígnem megpihent rajtam.